viktoriasí

Néhány tudnivaló a vaxolásról

Biztosan sokan vannak, akik csak felületes ismeretekkel rendelkeznek arról, hogyan is történik a síléc vaxolása. Íme a vaxolás lépései számukra:
1)Az egyébként jó talpfelületet, amely feltehetően hosszában bordázott (strukturált talp) egy úgynevezett alapwax-szal kezeljük.
2)Ezt melegen felhordjuk a polietilénre.
3)Ezután kihűlt állapotban a fölösleget eltávolítjuk (lecitlingeljük).

Az igényes sízőknek nagyon fontos egy jól strukturált talp elérése a viaszolás előtt, mert így a sí és a hó között egy olyan vízfilm jön létre, amely nagyban felgyorsítja a sílécet, és az iránytartása is jobb lesz. Ezek az univerzál wax-ok a gyártók szerint mindenféle havon megfelelő siklást biztosítanak. Ennek ellenére gyártanak különféle hőmérsékletű havakra használható, speciális viaszokat is.

A megfelelő wax kiválasztásához segítséget nyújtanak a gyártók által a csomagokban elhelyezett táblázatok, melyeken színük szerint különböztetik meg a különböző hőmérséklethez ajánlott anyagot. A jól elvégzett waxolás nem csak a sí jobb csúszását biztosítja, hanem meg is védi azt.

Milyen gyakran kell vaxolni? A feljebb említett speciális waxok felhordásával megőrizzük azt az alapwaxot, amire többször is felvihető az aktuális körülményeknek éppen megfelelő viasz. Így akár egy egyhetes sítúrát is végig élvezhetünk szervizlátogatás nélkül.
Ha azonban egy kifirnesedett, jégkristályokból összeállt öreg havon vagyunk kénytelenek sízni, hamar lekoptatja a sí talpáról a viaszt. Ilyenkor, akár ebédidőben, a zsebünkben hordott spray vagy kenőcs formájában kapható viasszal felfrissíthetjük, ismét jól csúszóvá tehetjük lécünket. Az illóanyagok eltávozása után érdemes a talpat felpolírozni. Ehhez vagy egy elhasznált női nejlonharisnya vagy egy darab parafa, illetve a waxoló tubuson elhelyezett filc szükséges. A művelet elvégzése után a sílécet lehetőleg talpával lefelé, a havon hagyjuk és ne a nap felé fordítva, a hóba szúrva. A hűvös, vagy hideg körülmények közötti tárolás vonatkozik az éjszakai eltevésre is.

A síkarbantartás esténként a szállodák „Schiraum-jában”, néhány üveg sör kíséretében csoportos szórakozást is jelenthet, mivel ki-ki aznapi tevékenységének megbeszélése általában vidám kacagással jár együtt.

Mit tehet a síelő?

A sípályák gondozása a sílécek karbantartásának leegyszerűsítését is elősegíti. Mivel a sí talpa nagy valószínűséggel nem karcolódik össze, a megfelelő sikláshoz elég az oda való viasz felhordása, illetve a jó élfogás biztosítása.

Éleztessük meg a lécet!
A sí élét nem csak a kövek tehetik tönkre, hanem a kijegesedett sípálya is elkoptatja. Éppen az ilyen helyen van szükségünk kifogástalanul karbantartott síélre. Különös tekintettel arra, hogy manapság a rövid sík a divatosak, így az élük is rövid és ezért a hatásfoka is csökken, ha nincs kellően karbantartva.
A sí élezése rendkívül kényes feladat: komoly gépi berendezést igényel, különösen a talp felőli oldal megmunkálásakor. A síterületen kézi élezővel legföljebb a sí oldalát tudjuk megigazítani és a sérülésektől megszabadítani.

Tudni illik, ezen az oldalon a talphoz képest 1-1.5 fok eltéréssel kell megcsiszolni, majd az oldala következik: ezt az 1-1.5 fok eltérést figyelembe véve kell a 90 fokot betartani; tehát a talphoz képest 88-89 fokra kell a kantnit élezni, de természetesen lehetnek ettől eltérő kívánságok is. Végső műveletként szükséges a fennmaradó sorját eltávolítani. Ez természetesen csak szervízkörülmények között lehetséges.
 

Miért fontos a sípálya gondozottsága?

A mai sípályák döntő többségét ma nem csak télen, a síszezonban, hanem még a nyáron is gondozzák, hogy elejét vegyék a lelkes síelők bosszúságának, melyet sílécük sérülése okozna.

Egyre több pályára jellemző, hogy olyan műszaki felszereltséggel van ellátva, amelynek segítségével minimálisra csökkentik a sítalp károsodásának veszélyét. Gondolok itt nyári szezonban a megbúvó, kiálló kövek és gyökerek összeszedésére, füves pálya esetén annak nyírására és az esetleges talajegyenetlenségek eligazítására. A hóágyú pedig télen jelent védelmet: a sípályák becsövezésével és különféle víztárolási lehetőségek kialakításával biztosítják a hóágyúzás lehetőségét.